Álom vagy valóság?
Egy szösszenet a magyar közigazgatás remekeiből
Bizonyára nem a mi cégünk az egyetlen, akinek volt már konfliktusa az APEH-hel. El tudom képzelni, hogy sokak azért illették szitokkal, mert nem utalta vissza időben az ÁFÁ-t, mások azért, mert az ellenőrzések során túl „hitetlen és szőrős szívű” volt. Olyat még nem hallottam, hogy a vállalkozót azzal hozta az APEH nehéz helyzetbe, mert túl gyorsan utalta vissza az ÁFÁ-t. Pedig ilyen is van!! A történet kezdete elég banális.
A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP-4.1.1.) keretében, még 2004.-ben 20 millió forint támogatást nyertük. Az akkoriban hatályos törvények alapján a támogatásból finanszírozott költségek ÁFA-ja nem volt visszaigényelhető.
A bonyodalom ott kezdődött, hogy észrevettem az internetet böngészve, hogy 2009. július 01-től a 2009. évi XXXV. törvény az Európai Bíróság felülvizsgálata után ezen áfát visszaigényelhetővé tette. A gazdasági terület ellenállását leküzdve elértem, hogy cégünk 2009. július 01-én a megfelelő önellenőrzés benyújtásával kérelmezte az áfa visszatérítését. 2009. július 08-án az APEH illetékes igazgatósága megkezdte a visszaigénylés tételes ellenőrzését, melyet 2009. július 24-én jegyzőkönyvvel lezárt és a cég javára jóváhagyta a pályázat támogatott részéhez kapcsolódó áfa, valamint a törvény szerint járó késedelmi kamat visszautalását is. A jegyzőkönyv záradékában felhívták a figyelmet arra, hogy a határozat meghozatalára a hatóságnak 60 nap áll rendelkezésére. (Hát nekem a határozat igazán nem sürgős, pláne öt év várakozás után – gondoltam.)
És láss csodát: 2009. július 31-én (pénteken) jóváírták számlánkon a teljes összeget. A hír hallatára vezetői nagyságom éreztetésével jeleztem kollegáimnak, hogy természetesen nekem volt (megint) igazam és az Ő hitetlenségük miatt elbukhattunk volna néhány millió forintot.
A történet ekkor váratlan fordulatot vett. Augusztus közepén feltűnt, hogy az államigazgatásból várt pénzek nem érkeznek, a lejárt kintlévőségek meghaladják a 60 milliót. Némi telefonálgatás és kiderült, hogy nem tudnak fizetni, mert a cégünket törölte az APEH a köztartozásmentes adatbázisból, ahol 2009. február 10-től (az adatbázis indulásától) szerepeltünk. Innen már csak egy lépés volt kideríteni, hogy az ok az ÁFA tartozás, ami abból adódik, hogy az APEH a határozat meghozatala előtt visszautalta az ÁFÁ-t, ami most ÁFA hiányt okoz. (A hírt a korábban megdorgált gazdasági igazgató kellő kajánsággal közölte … Hiába a közigazgatási rutin mégis csak nála van – ezt el kell ismernem.) De jelentem a megoldás megszületett (lehet tippelni …): a gyorsan megkapott és minden bajt okozó ÁFÁ-t visszautaltuk, majd minden egyes nem fizető intézményre, névre szólóan kértünk az APEH-tól nullás igazolást, amelyeket 8 napra – természetesen az előírt térítési díjak megfizetése mellett – meg is kaptunk és az ügyfeleink részére kipostáztuk. Persze folyamatosan magyarázzuk vevőinknek, hogy mi tisztességes cég vagyunk, nem csináltunk semmi rosszat, csak az APEH …
És most várunk. Mire is? Az APEH határozatára és az ÁFÁ-ra, az ügyfeleinktől a pénzre, aztán arra, hogy vajon bekerülünk-e ismét a „tisztességesek” adatbázisába.
Én még arra is, hogy talán valaki megcsíp és felébredek, hiszen csak a nagy melegbe szunyókálhattam el a gépem előtt egy pillanatra és álmodtam össze ennyi marhaságot.
Milyen túlélési stratégiát folytatnak a globalizálódó hazai IT-piacon az informatikai vállalkozások?
