Világgazdaság blog
BELÉPÉS REGISZTRÁCIÓ JELSZÓEMLÉKEZTETŐ
« «

Elvárások a válságkezeléssel szemben

Ahogy azt előre sejteni lehetett, a válságkezelés meglehetősen csekély mértékben pénzügyi feladat. Az igazi munka a kikerülhetetlen döntések konfliktusokon és kompromisszumokon keresztüli érvényesítése, a pénzügyi kultúra, a foglalkoztatás, a fogyasztási szokások gyors átalakítása

A szakmai, szakértői munka különösen válság idején nem korlátozódhat steril programok laboratóriumi körülmények között történő előállítására és érintetlen állapotban való megőrzésére. A valódi szakértői munka az effajta programok végrehajtását, intézkedések sorozatának kidolgozását jelenti, és szakmai sikernek bizonyára ennek elvégzése tekinthető. Márpedig ez a folyamat a tervezést követően szükségszerűen taktikai lépéseken, konfliktusokon és kompromisszumokon keresztül vezet, melyek nélkül végrehajtásról nem is beszélhetnénk. S hogy ez kiben milyen benyomást kelt, ki tekinti azt félsikernek, az eredeti koncepció felpuhulásának, esetleg kudarcnak, az sokszor szinte azon múlik, hogy mely megfogalmazásnak van inkább hírértéke.
Ha magunkkal szemben is őszinték próbálunk lenni, el kell ismernünk: a szakértői kormány megalakulásakor nem sokan fogadtak volna arra, hogy a válságkezelő program minden egyes elemét az előre tervezett ütemezésben sikerül elfogadni. A sokáig tabunak tekintett nyugdíjrendszer, a legkülönbözőbb állami támogatások és juttatások visszafogása, illetve az adórendszer átalakítása, eközben pedig a nemzetközi hitelek feltételeinek, valamint a költségvetés keretszámainak könnyítésére vonatkozó tárgyalások lezárása lényegében két hónap alatt eleve öngyilkos jellegű vállalkozásnak tűnt. Az ismert politikai feltételek, a különböző választási fordulók hatása nem könnyítette meg az amúgy is konfliktusos válságkezelést. Ha ennek – egyetlen parlamenti végszavazás híján történő – elvégzése után még ma is a kritikai észrevételek, a válságkezelést hiányoló megjegyzések, az egyszer túlontúl megengedő, máskor túlzottan szigorú kormányzati magatartást kifogásoló megnyilvánulások maradnak uralkodók, annak oka vagy az intézkedések végrehajtása során kialakult érdeksérelmek sajátos kifejezésre juttatása, vagy az eleve prekoncepcionális hírszolgáltatás lehet.

Talán jellemző, hogy nálunk mostanság a pénzügyi válság vezető hírei a cafeteria adóztatása, a vagyonadó, valamint az offshore jogügyletek témái köré csoportosulnak. A tomboló pénzügyi válság közepette viszonylag csekély az érdeklődés a devizaárfolyamok alakulása, a krízist okozó eladósodottság visszafogásához szükséges lépések és elért eredmények, a szűkös pénzügyi keretek között a növekedés érdekében tett intézkedések és az ennek eredményeként a régiós munkaerőpiacon közeljövőre prognosztizált versenyelőnyünk iránt. A sikernek láthatóan alacsony a hírértéke.
Hiába született a cafeteriajuttatások adóztatásában eközben az eredeti tervek szerinti kompromisszum, hiába alakult a vagyonadóztatás koncepciója még a Reformszövetség korábbi javaslatainak megfelelően, mintha a szakmai nyilvánosság mindkettőt a válságkezelés minden eredményét elnyomó kudarcnak szeretné értékelni. S hiába került az adótörvényekbe az offshore ügyletekkel kapcsolatos eddigi legkövetkezetesebb és legszigorúbb szabályozási koncepció, nehéz eldönteni, hogy annak érvényesülését a politika vagy a megszokott adótervezési technikáihoz ragaszkodó szakma igyekszik inkább elmosni, illetve gátolni.
Mert persze a válságkezeléstől mindenki azt várná, hogy a reformokat máson hajtsák végre, de a válságot és annak hatásait állítsák meg, mielőtt hozzá elérne. A válságkezelés leglelkesebb támogatói képesek az intézkedéseket a leghangosabb kritikával illetni, amint az az ő érdekviszonyaikat is érinti. Ebben nyilván nem járhatunk sikerrel, arra nem is vállalkozhatunk. Amire vállalkoztunk, az egy gyors, tudatos és határozott válságkezelő program végrehajtása akár kritikákon, konfliktusokon és kompromisszumokon keresztül is. Ennek során pedig az igazi szakmai megpróbáltatást nem is a program kialakítása, hanem az egyes programelemek viharos politikai viszonyok közepette történő megértetése és társadalmi elfogadtatása jelenti.

7 hozzászólás: “Elvárások a válságkezeléssel szemben”

  1. Sulyok Zoltán:

    Nem hiába érzi úgy újdonsült pénzügyminiszterünk, hogy a kommunikáció rengeteg energiáját köti le. Az új vagyonadó néven bevezetett ingatlanadó ugyanis ellentmond…

  2. tunde04:

    Oszkó Úr!!
    Ebben az írásban csak egy mondat az ami a valóságot tükrözi, a többi csak hablaty! “válságkezeléstől mindenki azt várná, hogy a reformokat máson hajtsák végre, de a válságot és annak hatásait állítsák meg, mielőtt hozzá elérne.”
    És meg is magyarázom , h miért.
    Valóban mindenki azt várja, h a reformok másokon kezdődjenek el.Ezzel magam is így vagyok. És elvárásaim is vannak. Azokon kezdődjenek a reformok akik az elmúlt 7 év alatt nyomorba döntötték az országot. Azokon akiknek semmi sem volt drága a hatalom megtartása érdekében. Azokon akik offshore cégekbe menekítették a milliárdokat,h az adójukat így optimalizálják. (De ha nekem szlovák rendszámú az autóm, engem megakarnak büntetni mert kiakarom kerülni a regadót meg társait. Pedig csak én is optimalizálni akarnám az adómat mert a munkát terhelő adók és járulékok az egekben vannak).
    És ha már az adóknál tartok. Azokon kell elkezdeni akik nem tudnak elszámolni a befizetett forintjainkkal, és nem is akarnak. Azokon akik tudatosan készültek a a privatizációnak nevezett vagyonkimentésre. Akik azon mesterkedtek, h a törvénykezést túlbonyolítsák, az adórendszert torzítsák, visszafogják a gazdasági növekedést majd leállítsák az ésszerűtlen intézkedéseikkel.Akik megalázták a közerkölcsöt, az oktatást és ez eü-et szétverték.
    Ha ezek az emberek már nyögnek a reformtól, akkor lehet elkezdeni a valódi reformokat a pórnépen. Mert minket senki sem kérdezett meg, h jó lesz ez így gyerekek? Csak csinálták az általam már felvázoltakat és közben az amőba meg a kapcsolat blogban arról lehetett olvasni minden évben akár többször is, h híveim jövőre már jobb lesz csak egy kis kitartást meg megértést.
    Ehhez képest meg még mindig ott tartunk, h tovább folyik a nép ellehetetlenítése.

  3. overcast:

    És ne feledkezzünk meg a jelentősen felduzzasztott improduktív közigazgatás drasztikus leépítéséről sem!

  4. vadvirag:

    http://www.hirszerzo.hu/cikk.mihalyi_a_kormany_tobbet_art_mint_hasznal.114678.html

  5. bal...:

    kedves ‘tunde04′

    … szivesen látnám 2014-márciusában ezt a bejegyzést; mert mint tudható, sejthető a következő 4 évben sem fognak elindulni az érdemi reformok.

    A fidesz nem teheti meg, h ésszerűsitse az önkormányzati- , közigazgatási- ,oktatási- ,egészségügyi rendszereket – hiszen ennek az alakulatnak is ugyanazok a céljai mint a fennt emlitett embereknek. Olcsón hozzájutni bármihez ami állami, majd drágán eladni mint magántulajdon… s a kapott pénz külföldön fialtatni – csak te ezt nem fogod észrevenni, mert megkapod majd a nagyszerű propagandát, meg a médiahengert az éppen aktuális kormánytól :-) !!!!!

    szóval még addig dagonyázunk a posványban mig ki nem hal a rendszerváltáskor “felemelkedett” politikusi elit….

  6. tunde04:

    Kedves ‘bal…’

    Értem én, h mire gondolsz. De én azért pozitívabban látom a jövőt. Mert nem lehet az, h ez a kis ország mindig csak a nyomorban legyen. Bízom a következő kormányban és abban amit Orbán mondott. Miszerint felelősségre lesznek vonva emberek. Ha nem teszi meg, felőlem ő is mehet a levesbe.

    Azt nem értem, h ez az oszkó gyerek minek irkál a blogba, ha utána nem képes visszatolni az arcát. Persze a vele készített online interjúban is mindenre válaszolt, csak a konkrét kérdésekre nem. Közben meg össze-vissza nyilatkozik, h Mo. visszanyerte a bizalmat meg a hitelességet. Szval sínen vagyunk. (mint József Attila) :-)

  7. A pénz szava » Blog Archive » Jobblétre szenderülve:

    [...] A pénz szava « Elvárások a válságkezeléssel szemben [...]

Szólj hozzá

You must be logged in to post a comment.